Amikor már megvan az ötletünk és kiörvendeztük magunkat, hogy megint mekkora király dolgot találtunk ki, szépen lassan elkezdhetünk gondolkodni, a nehezebb részén a dolognak, hogy hogyan, miből és mennyiért lehet megvalósítani.

Első lépésben el kell döntenünk, hogy önerőből húzzuk-e fel a gépezetet, vagy külső erőforrásokat fogunk igénybe venni a fejlesztéshez. Ez legtöbbször nem is a mi döntésünk, hanem a projekt jellegéből fakadó tényező. Ha az első verzió igaz ránk, és kezdetben szabadidőnket és megtakarításainkat fektetjük a projektbe, a későbbiekben pedig egy belső növekedésre támaszkodva a bevételekből fejlesztjük tovább a vállalkozást akkor az angolok ezt egy szóval [bootstrapping]-nek nevezik. A másik lehetőség a külső tőke bovonása [raising money]. Mindkét formát lehet profi módon csinálni, és amellett, hogy mindkettőnek megvannak az előnyei és hátulütői, teljesen különböző stratégiával kell belevágni.

A bootstarpping-gel később fogok majd foglalkozni, mert szerintem egyértelműbb mindenkinek, hogy nagyjából hogyan működik. Addig is itt egy klassz és rengeteget idézett Guy Kawasaki-féle összefoglaló a bootstrapping művészetéről.

Ahhoz, hogy megértsük a különböző szintű tőkebevonások sajátosságait, nem árt tisztában lenni a különböző típusú befektetők logikájával és elvárásaival, valamint az egész folyamatot egészében látni az első ismerős pár ezer dolláros befektetésétől a tőzsdére menetelig [IPO] (vagy a mi mostanában inkább jellemzőbb, a felvásárlásig, vagy beépülésig egy másik cégbe [M&A])

Az még fontos, hogy a következőkben bemutatott modell a szigorúan vett startupokra igaz, ahol amellett, hogy induló vállalkozásról van szó kritérium az agresszív növekedés és a rendkívüli skálázhatóság is.

Egy startup finanszírozásánál szintekben kell gondolkodni, ami egyrészt kiküszöböl egyes, a cég korai stádiumaiban történő értékmeghatározással kapcsolatos problémákat, valamint a befektetők számára csökkenti a kockázatot, mivel nem kell rögtön az elején nagy összeget feltenniük egy cégre.

A különböző tőkebevonási körökről és szintekről elég sok féle összefoglaló táblázat létezik, nincs univerzális meghatározás, de igyekeztem a leginkább elfogadott rendszerezéseket egybegyúrni. A legegyszerűbb besorolás talán az, ha megnézzük egy cégről, hogy az első nagyobb volumenű tőkebevonásán, azaz a Series A körön túl van-e már.

Seed: alapvetően ebbe a kategóriába lehet sorolni mindent, ami a Series A kör előtt történik a céggel. Az itt bevont tőke származhat barátoktól, családtagoktól (FFF=Family+Friends+Fools), üzleti angyaltól [Business Angel], pályázatból [pl. YCombinator, Seedcamp...], hitelből, de ritkán akár kockázati tőkéstől [VC] is. A befektetett tőke általában nem lép túl az $500.000-t.

Series A/B/C...: ebbe a kategóriába már túlnyomó részben VC-k vesznek részt, Series A körökben még jelentős az Angel jelenlét, feljebb már nem jellemző. A befektetett tőke az $1.000.000-os kategóriánál kezdődik, és a B/C körökben már tízmilliós nagyságrend a jellemző.

A sorozat következő részében részletesen kivesézem azokat a dolgokat amiket itt a végén a Seed részbe paszíroztam bele. Lesznek mindenféle számok, meg statisztikák is :)