A startupping.blog.hu helyett mostantól a Budapest Startup Community közösségi oldalán, a BPstartup.com -on fognak megjelenni a friss információk. Az oldal a hazai startup projektek számára létrehozott állandó találkozóhelyként és kollaboratív információ központként üzemel.
Regisztrálj most, mutatkozz be, oszd meg tapasztalataidat a többiekkel, és tedd fel kérdéseidet!
A hetet rögtön egy nyüzsgő "business networking" eseménnyel kezdtük. New Yorkban. Hirtelen jött fordulat volt, hogy a következő pár napot itt töltöm, ezért gyorsan átfutottam a garysguide-ot és a meetup-ot, hogy kiderítsem mi minden történik ezen a héten. Tényleg az a poén, hogy minden nap csak dönteni kell, hogy melyik rendezvény az, ami a leginkább érdekel.
A vasárnap esti programmal ugyan árnyékra vetődtünk, mivel a Sunset Sundays nevű "wireless friendly" meetup elmaradt, de kárpótlásul élvezhettük a new yorki naplementét az Empire Hotel tetején található "rooftop" bárból, ahol a rendezvény lett volna.
A mai nap határozottan jobban indult a Jeff Pulver (alias Mr. VoIP) által szervezett "reggelivel". A rendezvény jellegéről ez a videó mindent elmond:
A "Friend of a Farmer" nevű kis étterem két emeleti helyiségét nem sokkal 8 után 30-40 ember szállta meg. A bejáratnál mindenki megkapta a videón látható "toolkit-et", és 5 percen belül már alig hallottam a saját hangomat, akkora volt a hangzavar. Innentől kezdve két és fél óra tömör 'networking' következett. Szerintem ezzel a mennyiségű emberrel, és a két órás időtartammal, súroltuk a még befogadható mennyiségű információ, és az emberi teljesítőképesség határát. Biztos fogok majd edződni, de most enyhe fejfájással és zúgó füllel távoztam :)
A "real life social tagging" (vagyis, egymás felcimkézése öntapadós cetlikkel) az elején egy ideig működött, de végül az egysoros bemutatkozás használhatóbbnak tűnt, és csak a leglelkesebbek gyártották tovább a miniatűr/olvashatatlan matricákat. Tapasztalatnak mindenesetre érdekes volt!
Miután vége lett a dolognak, igyekeztem mindegyik névjegykártyához valami emlékeztetőt csatolni az illetőről... több kevesebb sikerrel. Majd amint visszaértem a szállodába következett a rengeteg "it-was-nice-to-meet-you" mail feldolgozása + a rádöbbenés arra, hogy valójában mekkora keliberű emberekkel beszélgettem...
Délután elmentem a New York University által szervezett "Legal Questions for Start-Ups" panelbeszélgetésre, ahol egy csomó minden tisztázódott az amerikai cégalapítással kapcsolatban. Három startupokra specializálódott ügyvédet hívtak meg, akikkel Q&A formában vettük végig, hogy mi a különbség az S Corp., C Corp. és az LLC-k között, hogy hol érdemes céget bejegyezni, hogy mi értelme van az évekig elhúzódó szabadalmi bejegyzéseknek vagy, hogy hogyan válasszunk ügyvédet... stb.
Holnap pedig BootStrapper Happy Hour!
Amikor már megvan az ötletünk és kiörvendeztük magunkat, hogy megint mekkora király dolgot találtunk ki, szépen lassan elkezdhetünk gondolkodni, a nehezebb részén a dolognak, hogy hogyan, miből és mennyiért lehet megvalósítani.
Első lépésben el kell döntenünk, hogy önerőből húzzuk-e fel a gépezetet, vagy külső erőforrásokat fogunk igénybe venni a fejlesztéshez. Ez legtöbbször nem is a mi döntésünk, hanem a projekt jellegéből fakadó tényező. Ha az első verzió igaz ránk, és kezdetben szabadidőnket és megtakarításainkat fektetjük a projektbe, a későbbiekben pedig egy belső növekedésre támaszkodva a bevételekből fejlesztjük tovább a vállalkozást akkor az angolok ezt egy szóval [bootstrapping]-nek nevezik. A másik lehetőség a külső tőke bovonása [raising money]. Mindkét formát lehet profi módon csinálni, és amellett, hogy mindkettőnek megvannak az előnyei és hátulütői, teljesen különböző stratégiával kell belevágni.
A bootstarpping-gel később fogok majd foglalkozni, mert szerintem egyértelműbb mindenkinek, hogy nagyjából hogyan működik. Addig is itt egy klassz és rengeteget idézett Guy Kawasaki-féle összefoglaló a bootstrapping művészetéről.
Ahhoz, hogy megértsük a különböző szintű tőkebevonások sajátosságait, nem árt tisztában lenni a különböző típusú befektetők logikájával és elvárásaival, valamint az egész folyamatot egészében látni az első ismerős pár ezer dolláros befektetésétől a tőzsdére menetelig [IPO] (vagy a mi mostanában inkább jellemzőbb, a felvásárlásig, vagy beépülésig egy másik cégbe [M&A])
Az még fontos, hogy a következőkben bemutatott modell a szigorúan vett startupokra igaz, ahol amellett, hogy induló vállalkozásról van szó kritérium az agresszív növekedés és a rendkívüli skálázhatóság is.
Egy startup finanszírozásánál szintekben kell gondolkodni, ami egyrészt kiküszöböl egyes, a cég korai stádiumaiban történő értékmeghatározással kapcsolatos problémákat, valamint a befektetők számára csökkenti a kockázatot, mivel nem kell rögtön az elején nagy összeget feltenniük egy cégre.
A különböző tőkebevonási körökről és szintekről elég sok féle összefoglaló táblázat létezik, nincs univerzális meghatározás, de igyekeztem a leginkább elfogadott rendszerezéseket egybegyúrni. A legegyszerűbb besorolás talán az, ha megnézzük egy cégről, hogy az első nagyobb volumenű tőkebevonásán, azaz a Series A körön túl van-e már.
Seed: alapvetően ebbe a kategóriába lehet sorolni mindent, ami a Series A kör előtt történik a céggel. Az itt bevont tőke származhat barátoktól, családtagoktól (FFF=Family+Friends+Fools), üzleti angyaltól [Business Angel], pályázatból [pl. YCombinator, Seedcamp...], hitelből, de ritkán akár kockázati tőkéstől [VC] is. A befektetett tőke általában nem lép túl az $500.000-t.
Series A/B/C...: ebbe a kategóriába már túlnyomó részben VC-k vesznek részt, Series A körökben még jelentős az Angel jelenlét, feljebb már nem jellemző. A befektetett tőke az $1.000.000-os kategóriánál kezdődik, és a B/C körökben már tízmilliós nagyságrend a jellemző.
A sorozat következő részében részletesen kivesézem azokat a dolgokat amiket itt a végén a Seed részbe paszíroztam bele. Lesznek mindenféle számok, meg statisztikák is :)
Ez az a téma, amivel érintőlegesen elég sokszor találkozhatunk a (külföldi) startupokkal kapcsolatos hírekben és interjúkban, viszont számomra eddig a legködösebb résznek számított a publikusan nem létező, vagy hiányos számszerű adatok miatt. Amikor először kezdett el foglalkoztatni a dolog, viszonylag gyorsan kiderült, hogy nagyjából mit jelentenek a Pre-Seed, Seed, SeriesA/B/C... kifejezések, de azt, hogy pontosan hogyan is néz ki például egy Series A tőkebevonás, hogy a befektetett összegért cserébe mekkora részesedést kapnak a befektetők, hogy hogyan állapítják meg a cég értékét és hogy technikailag hogyan is zajlik az ilyesmi már viszonylag több utánajárást igényelt.
Ezt a témát valószínűleg egy soha véget nem érő sorozatként fogom feldolgozni itt a blogon, többek között azért, mert rengeteg kérdést vet fel, és nagyon szerteágazó a téma, valamint azért, mert még én is nagyon az elején járok a dolognak.
Elöljáróban annyit, hogy nem akarom telerakni a szövegeket érthetetlen angol szakszavakkal, viszont magyarul nem találkoztam még olyan oldallal, ahol a témát részletesebben tárgyalták volna, ezért a magyar terminológiát nem ismerem. Így arra a megoldásra jutottam, hogy a szótárra, a wikipédiára és a logikára hagyatkozva fogom lefordítani a kifejezéseket, de a biztonság kedvéért mindig zárójelben ott lesz az angol kifejezés is wikipédia linkkel. Ez azért is jó, mert ha valaki netalán innen kapna kedvet a dologhoz, könnyebben fogja tudni magát beleásni az angol forrásokba. A hibázás jogát fenntartom, és ha valaki valami furcsa dolgot észlel, akkor egy komment vagy e-mail, és utánanézünk jobban a kérdéses résznek/kifejezésnek.
A "Hogyan finanszírozzuk a startupunkat?" posztok elsősorban a tech szektorban tevékenykedő induló vállalkozásokra vonatkoznak, a számok és példák pedig a külföldi (elsősorban amerikai) piacokon való érvényesülésre vonatkoznak.
Az első posztban a tőkebevonás szintjeiről, nagyságrandjeiről, szereplőiről és logikájáról lesz szó.
Érdekes idők következnek, és jelenleg nehéz okosat mondani. Még csak másfél hete vagyok kint, és ráadásul egyelőre "csak" San Diegoban, így egyáltalán nem mondanám, hogy közel vagyok a tűzhöz, de az biztos, hogy itt sokkal jobban éreztetik az emberekkel hogy zavaros időszak kezdődött.
Azért remélhetőleg a világ nem fog összedőlni. A "webkettőt" elérte a végzete, de ezzel nincsen semmi gáz. Akik néhány éve a legnagyobb hanggal éltették, most agyonrágott csontként megpróbálják minél messzebb hajítani. Ilyen a divat. Jön majd más, újabb, jobb, amit ugyanezzel a lelkesedéssel lehet hype-olni. Egy ideig.
Valószínűleg sok párhuzamot lehet vonni a 2000-es évekkel, amire nem vállalkoznék, tekintve hogy tizenévesen még csak barátkoztam az internettel, viszont azt senki nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy azóta sokkal érettebb lett az iparág. Könnyen fel tudunk sorolni számos olyan webes szolgáltatást, ami nélkülözhetetlen hozzátartozójává vált az életünknek, mert valós igényeket elégítenek ki.
A zordabb körülményeket a "nagyok" túlélik, a "kicsik" meg a gyorsabb alkalmazkodó-képességüket kihasználva, készülődhetnek a jól időzített robbanásra. Azok a cégek fognak feltehetőleg szép számmal hullani, akik a köztes mezőnyben vannak valahol.
Az új irányok szépen lassan körvonalazódnak, és a korán kelők egy konszolidálódó terepen vághatnak neki a felhasználók megnyerésének. Mindemellett nem tudom, hogy ki hogy van vele, de én az elmúlt napokban egyetlen új szolgáltatásra sem regisztráltam, mert egyszerűen súlytalannak érzem a dolgokat ebben a környezetben.
Arnold a mai napra összehozott egy meetinget Juan-nal, egy amerikai-argentin back-end development cég vezetőjével és Chuck-kal a digital-telepathy CEO-jával, aki éppen akkor érkezett vissza San Francisco-ból egy tálca 'banana bread' társaságában, amikor Danival odaértünk.
Az iroda most leginkább egy méhkashoz hasonlított, mert a teljes dt csapaton kívül volt bent két ideiglenes co-worker, Chuck irodájában Bill tárgyalt éppen két ügyféllel, ott voltunk mi ketten, és ugye még Juan is. That's co-working! - mondta Chuck vigyorogva.
Így öten ültünk be a dt tárgyalójába. Részleteket majd később írok, de elég jól sikerült a meeting. Ismét éreztem, hogy jó helyen vagyunk. Juan-nak a fejlesztői tudásán túl hatalmas tapasztalata van azzal kapcsolatban, hogy külföldi állampolgárként milyen körülmények között kell amerikai és nemzetközi cégeket menedzselni - biztos vagyok benne, hogy rengeteget fogunk tőle tanulni ilyen téren. Chuck-kal is rögtön sikerült megtalálni a közös hangot, és amikor mondtuk, hogy hamarosan San Francisco-ba megyünk, felajánlotta, hogy szóljunk, hogy kikkel akarunk találkozni SF-ban, és összehoz minket velük.
Pénteken ülünk össze így újra, és projekt szinten is valószínű, hogy mindkét céggel sikerül hamarosan együtt dolgoznunk.
Úgy tűnik még annál is gyorsabban alakulnak a dolgok, mint ahogy eddig gondoltam.
Az első poszt megírása közben akadtam erre a filmtörténeti következtetésre a wikipedián, a road movie címszó alatt:
Road movies traditionally end in one of four ways:
San Diego az út első állomása. Erre a helyre nem igazán lehetne ráeröltetni a nyüzsgő start-up központ címkét. A körülményekhez képest nekem egyáltalán az is csoda, hogy itt van aki dolgozik. Aki folyamatos napsütés, átlag 25 fok, óceán, pálmafák és bárok mellet America's finest városában nő fel, aligha hiszem, hogy meg szeretné változtatni a világot. Jó ez így, meg is értem.
Ennek ellenére azért itt is találni 12 internet&technology meet-up-ot, co-working irodát, startup blogot, pitch competition-t, és helyi kockázati tőkéseket. “A start-up közösség alakulóban van” mondja Arnold.
Kezdésnek pont ideális. Ilyennek képzelem egyébként Budapestet is 1 év múlva. Nem hiszem, hogy túlzottan optimista elképzelés lenne, mert ez hozzáálás kérdése, és 90 százalékban az önszerveződésről szól, amire azért otthon is van példa. Folytatni kell!
A héten tehát San Diego van terítéken.
San Diego 5th Avenue 2970-es szám 340-es iroda. A kinti fülledt meleget egy zümmögő légkondi és egy pár jól behűtött sör ellensúlyozza. Ez már csak így megy itt október elején...
A dt egy jelenleg 8 fős webfejlesztő cég úgynevezett co-working irodája. Ez azt jelenti, hogy az állandó munkatársak mellet vannak az irodának szabad asztalai, ahol bloggerek, szabadúszó fejlesztők, designerek vagy akár pár fős startup-ok élvezhetik az iroda által nyújtott előnyöket. Egy-két napra minden különösebb ellenszolgáltatás nélkül a látogatók rendelkezésére bocsátanak egy-egy számítógéppel elátott asztalt, és ha valaki hosszabb időre maradna, havonta fizet egy fair bérleti díjat az asztalért.
Keresni sem lehetne jobb helyet ahhoz, hogy elkezdjem megismerni a san diegoi start-up közösséget. A 6 sörrel amit hoztam azonnal elnyertem a bent tartózkodók szimpátiáját. Arnold, akivel még otthonról vettem fel a kapcsolatot, gyorsan végigvezet az irodán, és bemutat mindenkit. Megtudom, hogy ki mivel foglalkozik, és hogy most kik dolgoznak együtt egy-egy projekten. Chuck, az iroda CEO-ja és egy másik srác, Bill, épp San Francisco-ban vannak, úgyhogy várnom kell egy pár napot, hogy velük is találkozhassak.
A hely légköre rögtön magával ragad. Azonnal értik, hogy miről beszélek, és én is be tudom fejezni a modataikat. Nem kell belemenni fárasztó részletezésekbe, mert egy hullámhosszon vagyunk. A cég egyébként front-end development-tel foglalkozik: UX, IA, design, stb. A megrendelőknek készített munkáik mellett ha van idejük szívesen foglalkoznak különböző mellékprojektekkel.
A cégről és az irodáról még sokat fogok írni, feltehetőleg egy-két, kérdés-válasz formában tálalt posztban.
Ennek a blognak a célja, hogy egy kis betekintést nyújtson az amerikai startup-ok világába. A fél év alatt, amíg itt vagyok, igyekeszem minél több érdekes városba eljutni, minél több bloggerrel, vállalkozóval, designerrel, fejlesztővel, csodabogárral megismerkedni, és igyekszem mindezt majd itt megosztani. Nem bizos, hogy egy road movie lesz belőle, de azért remélem elég érdekesre sikerül majd. Hogy mit is csinálok itt, és hogyan kerültem ide, arról szintén egy következő posztban.
Welcome!
